Lombszínek a kertben
"Az ősz az az évszak, amikor a világ kicsit megnyugszik, és számba veszi, eleddig mit ért el." (Sarah Ivens)
Az ősz beköszöntét az ember számára leginkább a fák, cserjék lombjának színesedése jelzi. A sárgák, narancsok, vörösek árnyalatainak káprázatos szín kavalkádja tárulhat ilyenkor elénk, és a kert egy markáns változáson megy keresztül. A tervezés során nem szabad elfeldkeznünk se az ősz, se a tél változásairól, a kerti kompozíció tekintetében ebben a két évszakban is harmonikus egyensúlyt mutató képre kell törekedni, együttműködve a természet csodás ecsetvonásaival.
A téli kertbe az örökzöldekkel (fenyők, örökzöld cserjék), színes ágrendszerű cserjékkel, és örökzöld évelőkkel varázsolhatunk különböző színeket.
Sokan kedvelik a nemesítések során létrejött sárga, sárga-tarka lombú örökzöldeket, cserjéket, fákat.
Én jobban szeretem, ha a kertben a természetes évszakváltások során örvendezteti meg a szívet a sokféle szín, arról nem beszélve, hogy ennek a változásnak a látványa is segít bennünket ráhangolódni a természet ritmusára. Ha hozzászokik a szemünk nyáron a mindenféle sárga, tarka folthoz, nem tud már olyan örömet és meglepetést okozni az ősszel színesbe boruló kert látványa.
A sárga, vagy sárgás színezetű nemesített növényfajok ráadásul akár beteges benyomást is kelthetnek, hiszen normális esetben a nyári sárgulás betegséget, vízhiányt, száradást, tápanyaghiányt, vagy valamilyen más problémát jelez a növényeknél.
A dísznövény kertészetekben méltatlanul mellőzött hazai növényünk, a Viburnum lantana - ostorménfa november végén, amikor már a legtöbb fás szárú növény lehullatta lombját, gyönyörű színesedéssel pompázik még mindig a kertben. A nyári lombszíne is dekoratív, világos-ezüstös árnyalatban tűnik ki a zöldek közül. Igénytelen, szárazságtűrő, és viszonylag gyorsan növő cserjefajunk.
Szárnyas kecskerágó egy alsópetényi kertben, októberben. Érdekesen mutatkozik rajta a színátmenet, ami adódhat abból is, hogy egyik fele árnyékoltabb, mint a másik. Világos, napfényes helyen általában minden színesedő lombú cserjének intenzívebb lesz a színeződése, árnyékosabb helyen pedig gyengébb.
Cotoneaster lucidus - bajkáli madárbirs cserje, mely sárgás, narancsos, vöröses átmenettel örvendezteti meg a lelkünket az őszi színesedése során. Nyáron pedig fényes zöld levélzetű, ívesen elhajló ágai teszik festőivé ezt a 1,5-2 m magasra növő cserjét.
Sok fafaj, fajta őszi színesedése változó. Ezen a fotón két diófa látható, az előtérben egy fiatal csemete sárgállik, a háttérben egy idősebb fa még teljesen zöld.
Amelanchier canadensis (syn. lamarckii) - mézalmácska (régebben fanyarkának hívták).
Gyönyörű lángoló narancsos, vagy vöröses lombszínével karakteresen jelzi az ösz beköszöntét. Viszonylag gyorsan nő, nagy bokorrá vagy kis fává fejlődik. Homoktalajra az aszályos nyarak miatt nem való. Kötöttebb, jó vízmegtartó képességű talajon idősebb korában öntözés nélkül is szépen fejlődik.
Euonymus alatus - szárnyas kecskerágó: lilásvörös vagy vörös színeződésével gyönyörű színfoltja az őszi kertnek. Árnyékban kevésbé intenzív a színeződése. Nagy méretű cserje lesz, de a 'Compactus' fajtája alacsonyabb, tömöttebb dísze lehet a kertnek.