Azt hiszem, nem vagyok egyedül avval a gondolattal, a kert a természet egy része. Természet pedig nincs madarak nélkül. A madárcsicsergés, a madarak repkedése, megfigyelése közelebb hoz bennünket a természethez, jót tesz pszichének, léleknek. A téli madáretetésről sokszor találkozhatunk cikkekkel, tanácsokkal, mt szabad. és mit nem szabad madáretetőkbe kihelyezni táplálék gyanánt, arról azonban kevés szó esik, hogyan tudunk kedvezőbb életteret bitosítani a madarak számára kertünkben.

A téli etetést csak akkor kezdjük meg, ha folyamatosan biztosítani tudjuk a fagyos, havas időszakban. Ha odaszoktatjuk a madarakat, és egy hideg reggel üres etető fogadja őket, a halálukat is okozhatja, mert nem lesz már erejük más élelem után nézni. A madáretetőket lehetőleg olyan helyre tegyük, ahol macskák számára nehezen elérhető, ill. ahol takarásban vannak biztonságos ágrendszerű fa, vagy fenyő mögött. Szabad állásban könnyen ragadozómadarak prédájává válnak a kisebb madarak. Sok madárfaj helyben csemegéz, de a cinkék egyesével veszik ki az etetőből pl. a szotyimagokat, és máshol bontogatják ki maguknak, ezért is kedvező számukra, ha közeli ágakon tudják ezt megtenni.

Táplálékot jelent számukra sok, télen is a fán maradó termésű növényfaj, pl. berkenyék, borbolyák, madárbirsek, vagy a gyümölcsfákon, bokrokon fenn maradt gyümölcs is. Tapasztalatom szerint, ha téli etetéssel és kedvező feltételek teremtésével odaszoknak kertünkbe a madarak, vegyszerezés nélkül is jóval kevesebb kukacos gyümölcstermésünk lesz, főleg etetési időszakban szednek össze temérdek rovart a szülők. Az itatókról se feledkezzünk meg, ha kedvezni szeretnénk kis barátainknak.

Segítünk avval is, ha odúkat telepítünk, vagy sűrű ágrendszerű bokrokat, fákat, sűrű, vízszintes ágrendszerű fenyőket ültetünk, ahol fészket rakhatnak.

Macskás házak kertjében a repülni tanuló fiókáknak sajnos nem sok esélye van az életbenmaradásra.

A "steril", agyontakarított kertek nem kedveznek az élőlények, az ökoszisztéma számára, melyben a tápláléklánc egymásra épül. Ha madarakat szeretnénk látni, a táplálékukat jelentő rovaroknak is életteret kell hagynunk. Lehetőség szerint hagyjuk meg a lehullott avart, legalább pl. a cserjesávok alatt vagy mögött, mely alatt sok rovar át tud telelni, pl. a katicabogarak is. A lehullott lomb amúgy is azé a növényé, melyről lehullott, annak lebomlásával kapja a tápanyagutánpótlást. Próbáljuk meg, amennyire lehet, hátrahagyni a régi "tiszta udvar, rendes ház" beidegződést, legyünk inkább szeretettel partnerei a természetnek. Készítsünk a levágott gallyakból, ágakból egy hátsó sarokban halmokat, amik alatt pl. sünök is aludatják téli álmukat, hagyjunk meg kis részeket "elvadulva", ahol nem nyírjuk a füvet.

Minden kis lépés számít a természet kihasználásából és tönkretételéből a természettel összhangban éléshez vezető úton.